2007-ben, amikor a természetgyógyászati iskolába jártam, a képzésen a könnyeimet nyeltem. Akkor már tudtam, hogy a helyemen vagyok és megtaláltam a hivatásomat. Annyira felemelő volt hallgatni a tanárt, ahogy az emberről beszélt holisztikus megközelítésben. Beszélt az energiákról, előző életekről, csí-ről, auráról, szellemi törvényekről, amelyeket mindig is zsigeri szinten tudtam, éreztem, hogy létező dolgok akkor is, ha nem látjuk, ha létezésüket nem tudjuk bizonyítani.
Mielőtt a természetgyógyászaton belül szakosodtunk volna, részt vettünk egy életmódtáborban. Itt különböző szakágakban jártas terapeuták jöttek, akik elméletben és gyakorlatban is bemutatták a módszerüket. Akkoriban még nem volt ennyire elterjedt és divatos a jóga. Jött egy szép, fiatal és vékony lány, aki bemutatta a jógát. Beszélt róla és megmutatta az ászanákat, többek között a kerékállást (Csakrászana) is. Gyerekkoromban meg tudtam csinálni, de 20 év kimaradt… gondoltam. De nem értettem az egész jógát. Mit tanulok magamról, ha lemegyek hídba, ha kitekerem magam? Gyakorlással talán meg tudom csinálni. És? Mi történik akkor? Óriási ellenállás lett a jóga és köztem. Annyira nem éreztem magaménak, hogy nem is a jógát választottam szakágnak.
Közben az évek során tapasztaltam, hogy egyre többen jógáznak és szép ászanákat tudnak megcsinálni és szépül a testük. Még mindig nem értettem.
Akkortájt sok táborba, önismereti csoportra jártam, ahol szintén gyakoroltuk a jógát. Ott megértettem az akkori mesterem tanítását. Rájöttem, hogy a jóga nem csak és kizárólag a testről szól, nem arról szól, hogy hajlékonyak legyünk, hogy szép testünk legyen, hogy fogyjunk. Nem gimnasztika, nem sport. Nemcsak 50 kilósan és 20 évesen lehet végezni. Csináld a gyakorlatot és közben figyeld magad, a tested, az érzéseid, nyílj ki Önmagadra. Aha! A jóga és én közeledtünk egymáshoz. Kezdtem megérteni és tetszett.
Ezzel nagyjából egy időben, 7 éve elkapott engem is a jóga láz. Megéreztem a Kundalíni jóga hívását és elmentem egy nemzetközi Kundalíni jóga tanár hétvégi workshopjára. Azt sem tudtam mi fán terem, de tudtam, hogy ott kell lennem. Meghallottam a hívást, mennem kellett.
Egy fantasztikus tanítást kaptam egy számomra hiteles tanártól Benjahmin Ji-től. Láttam benne a karizmát, a kisugárzást, a tisztaságot, a semlegességet, a játszma és álarcok nélküliséget. Amikor ott énekelt és gitározott a fülem mellett csodálatos kundalini jóga mantrákat, csak olvadozni tudtam a gyönyörűségtől. A kundalini kriják pedig kiütötték az egómat. Olyan nem éppen könnyű gyakorlatokat végeztünk- és ezt imádom a kundalini jógában-, amikor egyszerre kell lélegezni, számolni, tartani a tested, a kezed, a szem fókuszt és még esetleg mantrázni is. Elvisz a határokig. Nem a test határáig, hogy addig feszítsd a combod, ameddig tudod. Hanem Önmagad határáig. Ebben az esetben az egó megsemmisül. Nincs esélye. Ebben az állapotban nem gondolkozol, csak vagy a semmiben.
Teljesen barátok lettünk, a jóga és én. Ezt kerestem! A Kundalini jógában megtaláltam mindent.
Kezdetben a kundalinis mantrák energiája és ereje fogott meg és ma is azt tapasztalom, hogy kezdetben legtöbben erre a rezgésre éreznek rá. érzik, hogy segít feltöltődni, hogy jó esik, hogy tisztít.
Több hasonló workshop és évek múlva elvégeztem a nemzetközi Kundalini jóga oktatói iskolát is.
Alázat van bennem a Kundalíni jóga tudatossága előtt. Hatalmas erő és hagyaték, melyet nagy szerencse, hogy a mai korban ismerhetünk és gyakorolhatunk és még máglyára sem küldenek miatta.
Mi a Kundalíni jóga?
Gyakran kapom ezt a kérdést és hosszan lehetne róla beszélni. Azt el tudom mondani, hogy számomra mit ad.
A legfontosabb dolgot: Önmagamat. Minden egyes órán, gyakorlásommal meglátom és túlhaladom magam. Megpihenek, csak én vagyok. Újra és újra visszatérek Önmagamba. Ülök és nem történik semmi, nem csinálok semmit. Nincs érzés, nincs gondolat, elvárás. Vagyok.
Néha ez a minőség ellenállás, türelmetlenség után érkezik meg és van olyan is, hogy nehéz csinálni, esetleg nem akarom. A folyamat elvezet a határaim széléig, megmutat magamról valamit.
Mi értelme annak, ha oldalra kinyújtom a karom és természetellenes módon lélegzek 11 percig? Látszólag semmi. Nem az számít, hogy mit csinál a testem. Hanem maga a folyamat a lényeg, amit mutat számomra. Mibe visz bele? Mit érzek ebben? Mit csinál közben az energerikai teremben? Néha fájdalmat, néha semmit, néha extázist. Nincs jó és nincs rossz. Tükör van.
A tudatalattim közben bekapcsol. Lehet, hogy feljön egy emlék, egy kép, egy érzés, egy testi érzet és lehet, hogy semmi, csak csinálom. Nem a hatás a lényeg, az is egy elvárás lenne. Felemelem a tudatom és a testem csinálja magától. Érzem, hogy tisztulok, egyre jobban enged a testem, az elmém, emelkedek, érzem, hogy erre van szükségem. Mert segít Önmagamnak lenni. Minden egyes gyakorlással, napról napra.
A Kundalíni jóga a tudatalattit tisztítja. A gyakorlatok által létrejön egy bizonyos hatás, amelyre meg vannak alkotva. Átírja az agy szürkeállományát, az idegpályákat, az egész energetikai rendszert. Mellesleg és nem utolsó sorban a „mellékhatása”, hogy egészségesebb, szebb és rugalmasabb tested lesz, energikusabb leszel, jobb állóképességed lesz. Egész egyszerűen erősödik a ragyogásod. Ez az a minőség, ami belülről fakad. A test egy jármű, egy templom erre az életre.
Ezt az egység élményt és emelkedett állapotot gyorsan, hatékonyan idézi elő és mindeközben biztonságban érzem magam. Vagyunk. A jóga és én. Egyek vagyunk. Én is egy vagyok a Mindenséggel.
A Waheguru mantrát elég gyakran használjuk a Kundalíni jógában. Az én olvasatomban a Waheguru azt jelenti, hogyan megyünk át az egó általi sötétségen és hogyan találjuk meg a fényt Önmagunkban és mindenben. Egyre igazabbá válunk. Maga az extázis. Az Eggyé válás útja.
De! A szépségért, át kell menni az árnyék oldalon is. Csak csináld és gyakorolj! Ami a tiéd, ami megszólít, azt csináld. Úgyis érzed, bízz magadban!
Waheguru.
Bónyai Niki / Chandradev Kaur